Rácsörgött: gyere át hozzánk, mert helyzet van. Ő meg majdnem azt hitte viccelünk, erre Apa: komolyan! elfolyt a magzatvíz! Gyere már!
Barnika eközben úgy aludt , mint a tej és csak reggel ébredt fel, amikor már túl voltunk mindenen.
Szóval: fél tizenegykor zsupsz az autóba, combjaim közt egy speciális magzatvíz felfogó eszközzel-törölköző- és két-háromperces fájásokkal. Na mennyi idő alatt lehet beérni Vácra?-tíz fájás alatt -simán... persze mindezt jó útviszonyok között :-)
Apa közben folyamatosan hívta a szülésznőt és az orvost-semmi válasz.
Ok, semmi kétségbeesés, biztosan bent vannak egy másik szülésnél. Félúton a szülésznő visszacsörgött-bent vagyok a kórházban-jöttök? Hát persze...
Ügyelet, szülészet...levetkőzés kórházi cuccba.
Fájások és további fájások között felvették az adataimat bepötyögtek mindent a számítógépbe, magzati szívhangot vizsgáltak és megmérték a vérnyomásom. Minden a legnagyobb rendben. Doki megvizsgált még előtte, másfél ujjnyira voltam nyitva -ok, majd
három! óra felé megnézzük mi a helyzet... és elbaktatott pihenni.
Na csüccs a vajúdó labdára! Apa hátul támasztotta , masszírozta a hátamat a szülésznő előttem ült és a fájások alatt a pocim feszességét figyelte.
Apa és a szülésznő kedélyesen elbeszélgettek, egy idő után mondták, hogy azért rám is figyelnek....he-he-he
Gondoltuk, ha gyorsan megszülök elmegyünk diszkóba. Én gyors is voltam -mégsem diszkóztunk...
Egy óra felé Noémi szülésznéni azt mondja: megvizsgállak, ha megengeded, hogy tudjuk mégis hol tart a dolog.
Tőlem... ekkor már minden mindegy volt. Aztán közölte, hogy négy ujjnyira vagyok nyitva és , hogy már érezte a kis buksiját.
Na ettől kezdve rohamgyorsasággal peregtek az események. Két percen belül tolófájásokat éreztem- és még nem feküdtem fel a szörnyűséges lábfeltevős kínzópadra. Valahogyan azért felküszködtem magam a párom segítségével. Noémi szaladt ajtót nyitni a dokinak, meg telefonálni, én meg őérte kiabáltam... Míra már nagyon kifelé igyekezett.
Doki megjött és tíz percen belül megszületett a kisbabánk!
Ekkor zajlott a következő párbeszéd köztem és Noémi között:
Én( kifulladva): Nem sír!
Noémi : várjál már egy kicsit-úszik a vízben!
Ja, épp tele volt magzatvízzel a sírókája... Azért megnyugtató volt hallani az első sírását.
Aztán a két felrakott lábam közti hatalmas nyíláson végre megláthattam Őt!
És erre azonnal hisztérikus nevetés-sírásba hajló:
de gyönyörű, de gyönyörű szavak hagyták el a számat.
Aztán elvitték megmosdani, rendbetenni és ezzel együtt jött a következő sokk: 4800grammos és 58 centis babánk született!