Hétvége van. Itthon az egész család. Apa, Anya, Barni és Míra. A gyerkőcök alszanak, mi meg pihenünk. Még ilyet!

Míra baba beszunyált a séta közben és még egy szopizást is kihagyott. Nagyon érdekes szokása, hogy a babakocsiban a levegőn alszik nagyot és napjában csak egyszer. Meg vagy még háromszor rövidebbeket. Éjszaka kétóránként cicizik-ezt úgy tudjuk intézni, hogy mellettem alszik. I nkább legyen békesség és pihent Anyuka, mint bősz nevelési elvek. Persze biztos meg is unom majd, de egyenlőre ez van...
Egyébként a változatoság kedvéért Barni is itthon volt beteszabadságon. Megint folyik az orra és Míra bébi is elkapta tőle.
NNa, ez úgy néz ki, hogy napjában sokszor be kell izzítanom a porszívó motorjait... orrszívózom Barnit-majd orrcsöpp és szopi előtt orrszívózom Mírát meg orrcsepp és aztán megit Barninak, majd Mírának és megint Barninak ..... és este lesz. Ja és Barnit lámpáznom is kéne- nem sikerül mindig :-(

Barni számokat tanul, már el tudja olvasni a százasokat, ezreseket is. Ma akkorát esett az utcán! A házszámokat figyelte, közben letért a járdáról és egy fűbuckában eltanyázott- persze bele a sárba.

Míra mosolyog és szövegel. Felhúzott szemöldökel, kerekedő ajkaival magyaráz nekünk, sőt énekel! Imádnivaló! Megijed a saját trotyizásától, vagy nagyobb büfijétől , haláli!

Rácsörgött: gyere át hozzánk, mert helyzet van. Ő meg majdnem azt hitte viccelünk, erre Apa: komolyan! elfolyt a magzatvíz! Gyere már!
Barnika eközben úgy aludt , mint a tej és csak reggel ébredt fel, amikor már túl voltunk mindenen.

Szóval: fél tizenegykor zsupsz az autóba, combjaim közt egy speciális magzatvíz felfogó eszközzel-törölköző- és két-háromperces fájásokkal. Na mennyi idő alatt lehet beérni Vácra?-tíz fájás alatt -simán... persze mindezt jó útviszonyok között :-)
Apa közben folyamatosan hívta a szülésznőt és az orvost-semmi válasz.
Ok, semmi kétségbeesés, biztosan bent vannak egy másik szülésnél. Félúton a szülésznő visszacsörgött-bent vagyok a kórházban-jöttök? Hát persze...

Ügyelet, szülészet...levetkőzés kórházi cuccba.

Fájások és további fájások között felvették az adataimat bepötyögtek mindent a számítógépbe, magzati szívhangot vizsgáltak és megmérték a vérnyomásom. Minden a legnagyobb rendben. Doki megvizsgált még előtte, másfél ujjnyira voltam nyitva -ok, majd három! óra felé megnézzük mi a helyzet... és elbaktatott pihenni.
Na csüccs a vajúdó labdára! Apa hátul támasztotta , masszírozta a hátamat a szülésznő előttem ült és a fájások alatt a pocim feszességét figyelte.
Apa és a szülésznő kedélyesen elbeszélgettek, egy idő után mondták, hogy azért rám is figyelnek....he-he-he
Gondoltuk, ha gyorsan megszülök elmegyünk diszkóba. Én gyors is voltam -mégsem diszkóztunk...
Egy óra felé Noémi szülésznéni azt mondja: megvizsgállak, ha megengeded, hogy tudjuk mégis hol tart a dolog.
Tőlem... ekkor már minden mindegy volt. Aztán közölte, hogy négy ujjnyira vagyok nyitva és , hogy már érezte a kis buksiját.
Na ettől kezdve rohamgyorsasággal peregtek az események. Két percen belül tolófájásokat éreztem- és még nem feküdtem fel a szörnyűséges lábfeltevős kínzópadra. Valahogyan azért felküszködtem magam a párom segítségével. Noémi szaladt ajtót nyitni a dokinak, meg telefonálni, én meg őérte kiabáltam... Míra már nagyon kifelé igyekezett.
Doki megjött és tíz percen belül megszületett a kisbabánk!

Ekkor zajlott a következő párbeszéd köztem és Noémi között:
Én( kifulladva): Nem sír!
Noémi : várjál már egy kicsit-úszik a vízben!
Ja, épp tele volt magzatvízzel a sírókája... Azért megnyugtató volt hallani az első sírását.

Aztán a két felrakott lábam közti hatalmas nyíláson végre megláthattam Őt!
És erre azonnal hisztérikus nevetés-sírásba hajló: de gyönyörű, de gyönyörű szavak hagyták el a számat.

Aztán elvitték megmosdani, rendbetenni és ezzel együtt jött a következő sokk: 4800grammos és 58 centis babánk született!

Igeeeen!

Megszületett a kislányunk. Még a múlt évben... 2008. december 7-én hajnali 1óra 30 perckor. 4800 grammal és 58 centivel. A zárójelentésére ráírták: óriás magzat :)

Barni csak nagy magzat volt , Míra bébi már óriás volt!

A történet:

Előző este Mikulást tartottunk barátokkal. Még vicceltünk is a barátnőmmel, (akit felkértünk rá , hogy ha kell éjszaka mennünk legyen Barnival, jöjjön el hozzánk), hogy majd a férjem felhívja az éjszaka, hogy valóban készenlétben van-e. ...és úgy is lett, csak élesben... Ő meg azt hitte viccelünk.

Holnap folytatom!